Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Eredete: Németország

 

Rövid történeti áttekintés:

A 19. század harmincas éveinek végén, negyvenes éveinek elején Heinrich Essig, Leonberg város (Stuttgart mellett) tanácsosa keresztezett egy fekete-fehér ujfunlandi szukát egy a "Nagy" St. Bernát kolostor  menedékházából származó úgynevezett "Bany"- kannal. Később ehhez jött még egy Pireneusi-hegyikutya. Ez nagyon nagy, túlnyomórészt hosszű, fehér szőrű kutyákat eredményezett. Essig célja egy oroszlánhoz hasonlatos kutya kitenyésztese volt. Az oroszlán Leonberg város címerállata. Az első, valóban "Leonbergi"-nek nevezett kutyák 1846-ban születtek. Ezek egyesítették magukban a kiinduló fajták kitűnő tulajdonságait.  Már  röviddel ez után sok ilyen kutyát adtak el Leonbergből státuszszimbólumként az egész világba. A 19. század végén Baden- Wurttenberg tartományban a Leonbergi-t kiváltképpen parasztkutyaként tartottak.  Sokat  magasztaltak az őrző- es egyéb alapvető tulajdonságait. A két világháborúban és a háború utáni szűkös  időkben a tenyészkutyák  száma  drámaian  visszaesett. Ma a leonberger egy kitűnő családi kutya, amely modern életünk minden igényének megfelel.

19. század harmincas éveinek elején kezdődött .Németországban...
Egy Leonberg nevű városban élt Heinrich Essig, tekintélyes városi tanácsos és nagy állatbolond. Udvarában mindenféle állatot megtalálhatunk; rókát, kutyát, macskát, galambot és varjakat. Egy szép napon a tanácsos fejébe vette, hogy kutyái keresztezéséből létrehoz egy olyan kutyafajtát, mely leginkább hasonlít városának címerállatához, az oroszlánhoz. Egy fekete-fehér újfundlandi szuka és egy a nagy Szent-Bernát menedékházból származó ún.Barry-kan nászából felnövekedett egyedekhez hozzákeresztezett még pireneusi hegyikutyákat, így jött létre a fajta, amelyet Leonberger-nek hívnak, és amelynek első egyede hivatalosan 1846-ban látta meg a napvilágot. A Leonberger rengeteg kitűnő tulajdonságot örökölt őseitől; a hegyikutya éberségét és kiegyensúlyozott kísérő-védő szellemét, a bernáthegyi és az újfundlandi jámborságát és emberközpontúságát, a kiinduló fajták hatalmas termetét, impozáns megjelenését, és kimagasló intelligenciáját. Mivel Essig nemcsak állatbarát, de kitűnő üzletember is volt, a Leonberger karrierje hamarosan magasra ívelt. Királyok kutyája lett, és ára a magasba emelkedett. Kilenc hatalmas, ezüstszínű leonbergit tartott Ausztria és Magyarország legendás királynője, Erzsébet királynő (Sissy), leonbergik népesítették be III.Napoleon, I. Umberto király udvarát, és még Oroszország cári udvaraiba és eljutottak.

A XIX.század végén származási helyén, Németországban a Leonbergit alapvetően parasztkutyaként tartották, családokkal élt, sokat magasztalták intelligenciáját és kísérő-védő tulajdonságait.

 

A második világháború után számuk jelentősen megcsappant, de szorgos és felelősségteljes tenyésztői munkával a fajta német szerelmesei újrateremtették a Leonbergert, aki azóta is családokkal él szoros közelségben, és egyenlőre még mentes a divatkutyákat előbb-utóbb elérő ártalmaktól.

 

Napjainkban a Leonberger egy kitűnő családi kutya, mely modern életünk minden kivánalmá- nak képes megfelelni.

Az Egyesült Államokban kiváló Wesenje és az emberrel való igen szoros kapcsolata miatt terápia-kutyaként használják, testi-lelki sérült emberek életét gyógyulását, segíti elő.(Delta Society’s Pet Partner Program)